R�g volt, igaz, mid�n e jegeny�k
�rny�kain ut�szor pihen�k,
Fejem f�l�tt mig �szi l�gen �t
V�ndor dar�id V bet�je sz�llt;

Mid�n az �si h�znak k�sz�b�n
A b�csu t�rdelt hangj�t rebeg�m;
S a j� any�nak �ld� v�gszav�t
A szell�k m�r r�gen sz�thordoz�k.

Az�ta hosszu �vsor sz�letett,
�s hosszu �vsor veszte �letet,
S a v�ltoz� szerencse szeker�n
A nagyvil�got �sszej�rtam �n.

A nagyvil�g az �letiskola:
Ver�t�kemb�l ott sok elfolya,
Mert oly g�r�ngy�s, oly kem�ny az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.

Ezt �n tudom – mik�p nem tudja m�s –
Kit �r�m�vel a tapasztal�s
S�t�t poh�rb�l annyiszor kin�lt,
Hogy ittam volna ink�bb a hal�lt!

De most a b�t, a hosszu k�nokat,
Melyekt�l sz�vem oly gyakran dagadt,
�s minden szenved�s eml�kzet�t
Egy szent �r�m k�ny�je mossa sz�t;

Mert ahol enyhe b�lcs�m l�gy �l�n
Az anyatejnek m�z�t izlel�m:
Vid�m napod mosolyg ism�t re�m,
H� gyermekedre, �des sz�p haz�m!

(Dunavecse, 1842. augusztus–szeptember.)