H�nyadik m�r a poh�r?... csak
�t�dik?
Teremt’ ugyse! becs�lettel
M�k�dik.
M�skor megfe-felelek k�tannyinak:
S l�baim most m�r �tt�l is inganak.

Ing a l�bam, a nyelvem meg
Elakad –
Torkom a therpomyl�i
Szorulat,
Ledionas a bor, mely lecsepege,
Gondolatim Sex... Rex... Xerxes serege.

Sehogy sem t’om kifejezni
Magamat –
Azt hiszitek, hogy tal�n a
Bor miatt?
Ne higy�tek, �des aty�mfiai,
Nekem a bor nem szokott meg�rtani.

Nekem a bor hogymik�p is
�rtana?
H�t hi�ba voltam volna
Katona?
�gy biz, aki f�lmarkolta, katona –
M�gpedig bakancsos voltam valaha.

Z�ld hajt�k�s, s�rga pityk�s
K�zleg�ny...
Eg�sz a k�zleg�nys�gig
F�lviv�m!
J�: bakancsom hogy hamar ler�ghat�m;
M�g id�vel degrad�ltak volna t�n.

Ty�, l�tj�tok, ott az k�nnyen
Megesik,
Mert a katonai p�lya
Fene sik;
Legkiv�lt az olyf�l�nek, mint magam,
Kinek kiss� akaratos feje van.

�tmutat�st nekem ne is
Adjatok,
Szent D�vid h�rf�j�ra sem
Hallgatok!
Orrn�l fogva senki engem nem cib�l, –
Azt cselekszem, ami tetszik... tudja P�l,
Mit kasz�l.

... Eh, de �n itt egyre-m�sra,
Mint malom,
Csak dar�lok, csak dar�lok,
S szomjazom.
Adjatok bort! a malom j�l nem megyen:
Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, b�viben.

Hadd igyam h�t! hogy forogjon
Kerekem –
Meg sem �llok, csak a kancs�-
Feneken.
B�rha mindj�rt – amint Falstaff sz�lana –
B�rha, mondom, egy m�rf�ldig tartana.

Hol is hagytam?... tudj’ a g�lya...
�gy igaz!
A malom volt az ut�s�...
Vagy nem az?
Mit is mondtam a malomr�l... �n bizon
Hogyha pr�sbe csavar�tnak sem tudom.

Annyi szent: a szemem h�ja
Oly nehez,
Mint malomk�... t�n az �lom
K�rnyekez.
El�g is ma a tivornya, �gyba h�t!
�lmadozzuk folytat�s�t... j�’jszak�t!

(Debrecen, 1844. janu�r–febru�r.)