Lenn az alf�ld tengers�k vid�kin
Ott vagyok honn, ott az �n vil�gom;
B�rt�n�b�l szabad�lt sas lelkem,
Ha a r�n�k v�gtelenj�t l�tom.

Felr�p�l�k ekkor gondolatban
T�l a f�ld�n felh�k k�zel�be,
S mosolyogva n�z r�m a Dun�t�l
A Tisz�ig ny�l� r�na k�pe.

D�lib�bos �g alatt kolompol
Kis-Kuns�gnak sz�z k�v�r guly�ja;
Delel�skor hosszu g�m� k�tn�l
Sz�les v�lyu kett�s �ga v�rja.

M�neseknek nyargal� fut�sa
Z�g a sz�lben, k�rmeik dobognak,
S a csik�sok kurjant�sa hallik
S pattog�sa hangos ostoroknak.

A tany�kn�l szell�k l�gy �l�ben
Ringat�zik a kal�szos b�za,
S a smaragdnak eleven szin�vel
A k�rny�ket v�gan koszor�zza.

Idej�rnak szomsz�d n�dasokb�l
A vadl�dak esti sz�rk�letben,
�s ijedve kelnek l�gi �tra,
Hogyha a n�d a sz�lt�l meglebben.

A tany�kon t�l a puszta m�ly�n
�ll mag�nyos, d�lt k�m�ny� cs�rda;
L�togatj�k a szomjas bety�rok,
Kecskem�tre menv�n a v�s�rra.

A cs�rd�n�l t�rpe ny�rfaerd�
S�rgul a kir�lydinny�s homokban;
Odaf�szkel a vis�t� v�rcse,
Gyermekekt�l nem h�borgatottan.

Ott teny�szik a b�s �rvaly�nyhaj
S k�k vir�ga a szam�rkeny�rnek;
H�s t�v�hez d�li nap hev�ben
Megpihenni tarka gy�kok t�rnek.

Messze, hol az �g a f�ldet �ri,
A hom�lyb�l k�k gy�m�lcsf�k orma
N�z, s megett�k, mint halv�ny k�doszlop,
Egy-egy v�ros templom�nak tornya. –

Sz�p vagy, alf�ld, legal�bb nekem sz�p!
Itt ringatt�k b�lcs�m, itt sz�lettem.
Itt bor�ljon r�m a szemf�d�l, itt
Domborodj�k a sir is f�l�ttem.

(Pest, 1844. j�lius.)