Versek : Petőfi Sándor - Ivás közben |
Petőfi Sándor - Ivás közben
2007.02.01. 19:53
Hányadik már a pohár?... csak
Ötödik?
Teremt’ ugyse! becsülettel
Működik.
Máskor megfe-felelek kétannyinak:
S lábaim most már öttől is inganak
Hányadik már a pohár?... csak Ötödik? Teremt’ ugyse! becsülettel Működik. Máskor megfe-felelek kétannyinak: S lábaim most már öttől is inganak.
Ing a lábam, a nyelvem meg Elakad – Torkom a therpomyléi Szorulat, Ledionas a bor, mely lecsepege, Gondolatim Sex... Rex... Xerxes serege.
Sehogy sem t’om kifejezni Magamat – Azt hiszitek, hogy talán a Bor miatt? Ne higyétek, édes atyámfiai, Nekem a bor nem szokott megártani.
Nekem a bor hogymikép is Ártana? Hát hiába voltam volna Katona? Úgy biz, aki fölmarkolta, katona – Mégpedig bakancsos voltam valaha.
Zöld hajtókás, sárga pitykés Közlegény... Egész a közlegénységig Fölvivém! Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám; Még idővel degradáltak volna tán.
Tyű, látjátok, ott az könnyen Megesik, Mert a katonai pálya Fene sik; Legkivált az olyfélének, mint magam, Kinek kissé akaratos feje van.
Útmutatást nekem ne is Adjatok, Szent Dávid hárfájára sem Hallgatok! Orrnál fogva senki engem nem cibál, – Azt cselekszem, ami tetszik... tudja Pál, Mit kaszál.
... Eh, de én itt egyre-másra, Mint malom, Csak darálok, csak darálok, S szomjazom. Adjatok bort! a malom jól nem megyen: Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben.
Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem – Meg sem állok, csak a kancsó- Feneken. Bárha mindjárt – amint Falstaff szólana – Bárha, mondom, egy mérföldig tartana.
Hol is hagytam?... tudj’ a gólya... Úgy igaz! A malom volt az utósó... Vagy nem az? Mit is mondtam a malomról... én bizon Hogyha présbe csavarítnak sem tudom.
Annyi szent: a szemem héja Oly nehez, Mint malomkő... tán az álom Környekez. Elég is ma a tivornya, ágyba hát! Álmadozzuk folytatását... jó’jszakát!
(Debrecen, 1844. január–február.)
|